Félelmetes rejtélyes lények

Maga a legenda egészen az 1966 nyarán, Point Pleasantben történt eseményekig vezethető vissza. Akkoriban több bejelentés is érkezett a Mason megyei serifhez, miszerint egy különös – hol óriás molylepkére, hol barna, emberi alakra emlékeztető – lény tűnt fel a környéken.

Az Associated Press hírügynökség egyik segédszerkesztője nevezte el a lényt Mothman-nek – vagyis Molyembernek – miután a Point Pleasant Register szerkesztője világgá kürtölte az esetet.

Persze nem sokkal az nyilvánosságra hozatal után, a környéket elözönlötték a TV stábok, újságírók, természetvédők, és – ki ne maradjanak a sorból – a lelkes U.F.O. hívők. Azóta is számtalan elmélet született a lénnyel kapcsolatban. Egyesek szerint földönkívüli, mások a természet gonosz tréfájának tartják, és persze akadnak olyanok is, akik egy angyallal azonosítják a teremtményt.

Az esetek furcsaságát azonban az adta, hogy a szemtanúk közül sokaknak látomásaik és vízióik támadtak a jövőt illetően. És ha ez még nem lenne elég hátborzongató: a jelentések szerinte a Millard Halstead megbízott és csapata olyan jelzéseket fogott a rendőrségi adóvevőkkel, amik leginkább a fölgyorsított magnószalag hangjára hasonlítottak, ám semmit sem tudtak kivenni belőle.

A különös és hátborzongató események majd 13 hónapon keresztül tartották lázban Point Pleasant lakosságát, de ami ezután következett, arra senki sem volt fölkészülve. 1967. december 15-én, délután öt óra tájba, az Ohio River Bridge – a helyiek által csak Silver Bridge-nek keresztelt – híd nem bírta tovább a rajta kialakult torlódást. A láncfüggesztések elszakadtak, a híd a folyóba zuhant, s a tragédia során 46 ember vesztette életét.

Sokan a különös látogatót okolták, de egyes beszámolók szerinte a világ minden táján érkeztek már hasonló bejelentések a nagyobb katasztrófákat megelőzően. Ilyen volt például a Mexico City-ben 1985-ben lezajlott földrengés vagy az 1986-os csernobili nukleáris baleset. Legutoljára pedig 2001 szeptemberében látták a teremtményt.

 Egy kis videó ami leírja a történetet...

Van pár kép de, szinte mind elmosódott vagy távoli bár az első kép egész jó :D

Az emberiség fantáziáját régóta izgatják az úgynevezett kriptidek, vagyis azok az állatfajok, amelyeket jól ismerünk, létüket viszont máig nem sikerült bizonyítanunk. A kutatómunkába a tévések is szívesen bekapcsolódnak, így kisebb-nagyobb sikerrel erednek hol a jeti, hol a Loch Ness-i szörny nyomába - cikkünkben ezekből a bizonyítási kísérletekből szedtünk össze néhányat, de közben természetesen bemutatjuk a főszereplőket, vagyis a sok vitát kiváltó állatokat is.

Legutóbb a History Channel stábja vetette be magát a kanadai vadonba, hogy bizonyítékot nyerjenek az állítólag ott élő, egyszerűen csak Nagylábnak (vagy az indiánok által Sasquatchnak) nevezett óriásmajom létezésére.

Az állat a jeti észak-amerikai megfelelője: ugyanúgy emberi vonásokkal felruházott majom, melyről még korunk technikai fejlettsége ellenére sem készült egyetlen hitelt érdemlő fénykép vagy filmfelvétel. Fikciós alkotások persze szívesen teszik meg a Nagylábat főszereplőjüknek, elég csak például az Óriásláb és Hendersonék című családi vígjátékra gondolnunk.

Az expedíciót nemrég lezáró történelmi csatorna két tudóssal és egy forgatóstábbal indult a feltételezett állat nyomába. Utolsó estéjükön érdekes találkozásban volt részük: valami egy célzott dobással egy követ dobott lakókocsijuknak. A stáb erre visszadobta a követ, majd az erdőben rejtőző lénytől kaptak vissza egy másikat.

Miután a dobálózás véget ért, a tudósok a másik fél nyomába eredtek, és arrafelé bukkantak rá némi vérre és egy szőrcsomóra. A DNS-analízis alapján arra jutottak, hogy a "leleteket" nem az ismert észak-amerikai állatok egyike, hanem egy eddig ismeretlen főemlős hagyhatta ott.

Ez már önmagában tudományos szenzáció lenne, ha nem kellene számolnunk az átverés veszélyével - márpedig ilyesmiről hallottunk már bőven. A Nagyláb felkutatására már több forgatócsoport is szerveződött, a hetvenes években sorra születtek az olyan filmek, melyeknek A Nagyláb legendája, A Nagyláb titka vagy valami hasonló volt a címük - talán mondanunk sem kell, egyik expedíció sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A legérdekesebb alkotás így talán a Sasquatch Odyssey: The Hunt for Bigfoot című, 1999-es dokumentumfilm volt, mely nem az állatot, hanem annak megszállottjait helyezte a középpontba, vagyis azokat a vadászokat, akik egész életüket arra áldozták, hogy megtalálják a Nagylábat.

Hasonló vadember állítólag Mongólia és Oroszország területén is él: ennek próbált nyomára bukkanni a misztikus lények felkutatására szakosodott Adam Davis a National Geographic Channel egyik sorozatában. Pontosabban a sorozat egyik részéről van szó, hiszen Az igazság nyomában más, nem kriptidekhez kapcsolódó legendáknak is utánajárt.

Davis az

című epizódban keresi a helyi jetit: a "dokumentumfilmnek" korrekt dramaturgiája van, hisz az elején úgy tűnik, a helybeliek nem is hallottak a titokzatos lényekről, majd mégiscsak feltűnik egy mongol férfi, aki állítólag látta a vadembert, egy különc orosz pedig azzal áll elő, hogy szőrminták és koponyák vannak a birtokában, amelyek csak a DNS-vizsgálatra várnak.

MI IS EZ A LÉNY?

A vér ősidők óta az életet jelenti, természetesnek vesszük, hogy szívünk pumpálja bennünk a folyadékot, s csak vérvételkor látjuk igazán, milyen vörös is a színe. Ám akadnak, akik nem vizsgálati célból kerülnek közelebbi kapcsolatba a vérrel: ők a legendás vámpírok.

Manapság a horrortörténeteken túl megint előtérbe kerültek a vámpírok. Igaz, ezúttal valós események kapcsán. Puerto Ricóban hat évvel ezelőtt bukkant fel egy rejtélyes lény, amit (akit?) chupacabrának neveztek el. Őt vagy őket tették felelőssé azokért az esetekért, amikor különböző háziállatok, juhnyájak és tehéncsordák egyedei eltávoztak az élők sorából, mégpedig úgy, hogy minden csepp vért kiszívtak belőlük.

Horror az akolban
1995 márciusában hat juhtetemet találtak Orocovisban, amelyeknek csupán a mellkasán volt három különös pontszerű sérülés. Ezek egyáltalán nem véreztek, de nem az alvadás miatt. A felbőszült gazda állatorvost hívott, s az egyik juh boncolása során kiderült, hogy "eltűnt" a vére. Az eset híre elterjedt, s mások is beszámoltak arról, hogy az udvarban vagy a karámok környékén szőrős kezű, vörös szemű teremtmény ólálkodott, s felbukkanása után az állatállomány némileg megcsappant - már ami az élők számát illeti. Ezt már komolyan kellett venni, s a hatóságok is bekapcsolódtak a vizsgálatba. Az áldozatok tetemén többnyire csak egy-két szúrásnyom volt látható, semmi marcangolás vagy hasonló, ezért a tudósok érdeklődni kezdtek az újfajta ragadozó iránt, ami megelégszik olyan kevéssel, mint a vér. Hector Garcia, a Puerto Ricó-i állatorvosi egyetem igazgatója szerint a sebeket kutyák okozhatták, mert a kutyafélék foglenyomata megegyezik a sebek alakjával. Angel Louis Santana, a San Juan-i Gardenville klinika állatorvosa úgy véli, valamilyen vallási szekta tagjai akarnak bolondot csinálni a helyi lakosokból. A tények azonban másra utalnak...Szemtanúk arra hivatkoztak, hogy a chupacabra olyan, mint az ufológiában közismert rendellenes biológiai lény (Anomalous biological entity - ABE). Azaz a "kis szürkékre" emlékeztet, de a szeme vörös, fülei hegyesek, a testét fekete szőr borítja, de képes a színváltoztatásra is, akárcsak a kaméleon. Két karján három ujjú kezek láthatók, erős lábán szintén három ujj meredezik. Mezítlábas földönkívüli? Nos, ez igencsak elképzelhetetlen. Éjjel is, nappal is fel szokott bukkanni, ha észreveszik, hihetetlen sebességgel, nagy ugrásokkal elrohan, sőt szinte repül a föld fölött...Mivel Kaliforniában is történtek hasonló esetek, az amerikai kormány érdeklődni kezdett a furcsa lények iránt. A hírek szerint tavaly novemberben a Puerto Ricó-i el Yunque nemzeti parkban sikerült elcsípni egyet, míg San Lorenzo mellett az amerikaiak fogtak fülön egy chupacabrát. Bár mindkét kormányzat tagadja a tényt, azért az információk kiszivárogtak. Mivel az állatokból történő vérkiszívás többnyire ufók megjelenésével társul, a hatóságok továbbra is titkolóznak és ködösítenek.

Tiltott kísérletek
De lehet, hogy nem idegenekről van szó, hanem genetikai manipuláció termékéről. Dr. Chian Kancsen kínai genetikus, aki jelenleg Oroszországban tevékenykedik, a hírek szerint feltalált egy olyan elektronikus rendszert, melynek segítségével fel tudja fogni az élő organizmusok DNS-ének bioenergiamezőjét, s ezt át tudja sugározni más élő szervezetbe. Így állítólag már teremtett tyúkkacsát, amit mindkét faj jellemzőit hordozza, kecskenyulat és más fura keveréklényeket. Ó, ha az egyiptomiak ismerték volna ezt a technológiát! Vagy lehet, hogy a földönkívüliek kísérleteztek földi élőlényekkel, s így született például a sakálfejű Anubisz? De ez csak hipotézis, térjünk vissza a realitásokhoz. Az tény, hogy állatok áldozatul esnek valami különös teremtménynek. Drakula gróf vámpírtevékenysége itt nem jöhet szóba: az igazi Vlad Tepes 1470 körül hajtotta végre állítólagos rémtetteit Erdélyben, s 1897-ben Bram Stoker regénye révén terjedt el a híre világszerte. Elképzelhető, hogy manapság genetikusok másolják a vérszívó hajlamot különös lényekbe? Ugyan, mire lenne jó ez?
Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy Puerto Rico népességéből az USA kutatói évtizedeken keresztül válogattak kísérleti alanyokat. Az ötvenes években a Thalidomid nevű szert írták fel várandós nőknek - ez már keresztülment minden laboratóriumi teszten! - aminek következtében rengeteg torzszülött jött világra. A hadsereg egy csomó dioxinalapú vegyszert tesztelt itt, például a hírhedt orange-t, amit aztán Vietnamban vetettek be, míg az erdőkben gammasugárzáskísérletek folytak. Lehet, hogy mindezen titkos manipulációk eredményeként született meg egy deformált faj, aminek képviselőit szigorúan elzárva tartották, de kiszabadultak, s szaporodásra is képesek?

Jel az üvegen
Mindez persze találgatás, de van még egy érdekesség. 1995 októberében a canovanasi Campo Ricóban egy rendőr lelőtt egy chupacabrát. A tetemet gyorsan elszállították, de a helyszínen maradt vérnyomok felkeltették néhány kutató figyelmét és megvizsgálták azokat. Az egyik normális, A-Rh pozitív emberi vérnek bizonyult, a másik viszont abszolút ismeretlen eredetűnek tűnt. Olyan magas százalékban tartalmazott ugyanis magnéziumot, foszfort és kalciumot, ami embernél elképzelhetetlen. Nemrégen Graham Sheppard úgy döntött, hogy végére jár a chupacabra rejtélyének. Alapos kutatásba kezdett, s kezdeményezését állítólag a hatóságok is támogatják. Mindenesetre egy sikerrel már büszkélkedhet: egy anonimitását megőrizni kívánó Cabo Rocó-i lakos rendelkezésére bocsátotta egyik ablakát (!), amin tisztán kivehető a fura lény tenyérlenyomata. Akár létezik a chupacabra, akár nem, keze mindenesetre van. De ha mégsem létezik, ki szívja az állatok vérét? A kutatás nyíltan és titkosan tovább folyik.

Az izgi rész chupacabra a "szomszédban" :P

1975-ben titokzatos - sokak által földönkívülinek vélt - teremtmény feltűnésétől volt hangos a világsajtó, minután Puerto Ricóban egyre többen állították, hogy személyesen is látták a szörnyet, amely háziállatokat támadott meg és kiszívta azok vérét. Innen kapta a nevét is chupacabra, melynek jelentése: "kecskevér-szívó".
Az elmúlt tíz évben világszerte elszaporodtak a chupacabra-beszámolók az Egyesült Államoktól Ázsiáig, de már a közel-keleti arab országokból is érkeztek a lény feltűnéséről szóló jelentések.
Európából eddig nem érkezett a chupacabráról jelentés, ám legutóbb Szerbiában valami olyasmi történt, amely a kutatók szerint az ismeretlen lény megjelenésére utal.
Egy Krusevác környéki fiatalember, Dragan Juvanovics 2002 tavaszán legeltetni vitte a kecskéit Szrnye és Jaszika falucskák között elterülő sűrű erdőbe. Ezt az erdőt nagy rétek és legelők szelik át. A séta közben Dragan észrevette, hogy hiányzik az egyik kecskéje, és a keresésére indult. Visszament azon az úton, ahonnan jött, hátha rátalál az elveszett állatra. Pár száz métert ballagott vissza, amikor furcsa szürcsölés hangjára lett figyelmes. Odalopakodott, ahonnét a furcsa hangot hallotta, és kilesett egy vastag fa mögül. Iszonyú kép tárult elé. Egy szörnyűséges lényt látott, amint elveszett kecskéje vérét szívja az állat nyakán ejtett sebből. Dragan lábai a földbe gyökereztek, de első gondolata nem a saját biztonsága, hanem a többi 11 kecskéjének épsége körül forgott. Attól tartott, hogy utána jönnek, s akkor a titokzatos ragadozó rátámad az állatokra. A következő pillanatban a lény mintha észrevette volna, hogy valaki figyeli, s felnézett - pontosan a fiatalember felé. Dragan csak ekkor gondolt arra, hogy esetleg őt is megtámadhatja a mintegy 1,5 méter magas szörnyeteg, de az csak folytatta a lakmározást, majd felemelkedett a lábaira és elfutott. Mielőtt elmenekült volna, még egyszer ránézett a fiatalemberre. Dragan leírása a lényről tökéletesen ráillik a Puerto Rico-i chupacabrára.
A lénynek az alsóteste hasonló a kenguruéhoz, azzal a kivétellel, hogy hosszú talpai végén jókora karmok vannak. Kezei(?) vékonyak és karmos ujjakban végződnek. A fején valamilyen sörényszerűség figyelhető meg, amely végig fut a hátán. Az álkapcsából hegyes fogak törnek elő, köztük némely egyednél két hegyes agyart is megfigyeltek már. Szeme a legtöbb esetben vörös, a tekintete mélyreható, már-már intelligenciát tükröző. Amikor a lény eltűnt, Dragan közelebb merészkedett a kecske teteméhez, s azt vette észre, hogy a nyakán két apró lyuk látható. A szörny az utolsó cseppig kiszívta a szerencsétlen állat vérét. Ezek után Dragan elvezette a helyszínre a Zona samraka (alkonyzóna) című ismeretterjesztő lap újságíróit, s megmutatta neki, hol játszódott le a furcsa esemény.
A terep átvizsgálása közben egy farkas tetemére bukkantak, amelynek nyakán szintén harapásnyomokat találtak, míg hátán karmolásra és küzdelemre utaló sérülések voltak láthatók.

Hogy hogyan került a chupacabra Szerbiába, az ma még nem ismert, de tény, hogy az elmúlt év első felében déli szomszédunknál több UFO-észlelésre is sor került, amelyek nem kizárt, hogy kapcsolatba hozhatók a lény megjelenésével, ahogy arra a Puerto Rico-i kutatások is utalnak.

Forrás:  http://chupacabra.uw.hu/